Készülj, Budapest, mert minden idők legjobb Benkó-koncertje vár rád!
„Debrecen a Kiváló Közönséget jelenti számunkra” – mondta Benkó Sándor, a Benkó Dixieland Band vezetője a koncert bevezetőjében. 1994 óta a hagyományos tavaszi jótékonysági koncerten hagyományosan jó közönség várja őket minden alkalommal. Ezúttal minden várakozást felülmúló teltház fogadta a művészeket: akadt, akinek már csak a legfelső szinten, a reflektorok mellett jutott hely. A műsor azonban onnan is tökéletesen élvezhető volt: Armstrong szellemisége, zenei öröksége olyannyira betöltötte a teret, hogy a Csokonai Színház csodás mennyezeti csillárja is „beleremegett”.
Koncertnyitó köszöntőjében Oláh Éva professzor asszony, a Klinikai Genetikai Központ igazgatója hangsúlyozta, hogy a karitatív cél éppoly fontos, mint a debreceni dixieland-rajongók kiszolgálása. Büszkék vagyunk rá, hogy a világot bejárt, méltán híres zenekar programtervében szinte minden évben helyet kap a debreceni jótékonysági koncert.
A nézők között sokan ismerősként köszöntötték egymást: néhányakat a jazz, a dixieland muzsika szeretete, másokat az egyetemi, klinikai élet vagy a beteg gyermekek megsegítésének vágya köt össze. A Csokonai Színház múltidéző, patinás falai között eggyé kovácsolódott közönség lelkes tapssal jutalmazta a művészek virtuozitását, bravúros szólóit.
A műsort a debreceni Swing Singers együttes nyitotta meg, Armstrong és Ella Fitzgerald Cheek to cheek című dalával, majd volt egy kis „doo wap doo wap” az It Don’t Mean A Thing If It Ain’t Got That Swing című számmal. A nemrég alakult együttes kellően megalapozta a hangulatot Benkóéknak, akik a „Royal Garden Blues”-al nyitották műsorukat, melyet a Saint Louis Blues követett. Benkó Sándortól megszoktuk, sőt elvárjuk, hogy történetei által elénk idézze a jazz, a dixieland legendáit – ez most sem maradhatott el. A zenés produkciókat rendre szórakoztató anekdoták, személyes élménybeszámolók tarkították.
Ez a koncert mégis más volt, mint a korábbiak. Olyan dallamok csendültek fel, melyeket a hétköznapokban ritkán hall az ember, mégis gyakran egyből a szívünkbe lopják magukat. Kinek nem csal mosolyt arcára a Dream a little dream of me vagy a Hello Dolly, kinek nem lábad könnybe szeme a híres spirituálé, a Nobody Knows the Trouble I‘ve Seen hallatán?
A sztárvendégek, Micheller Mirtill, Papa Fleigh és Berki Tamás szintén nem először járnak Debrecenben és ismét csodás színt vittek a Benkó Dixieland Band műsorába. Előadásuk a műfajt kevésbé kedvelőkhöz is közelebb tudta hozni a zenét. Tekintettel arra, hogy Budapesten április 7-én lesz az „In Memoriam Louis Armstrong” koncert hivatalos premierje, nem szeretnénk elárulni több részletet a műsorból. Ami biztos: bár a három órás koncertet nem tarkította sem tűzijáték, sem lenge öltözetű táncoslányok és fiúk fellépése, nem unatkoztunk egy percig sem. Ahogy felcsendült az első szám, az idősebbek nosztalgikus tekintettel hátradőltek,a fiatalabbak ritmusra csettintgetni, diszkrétebbek lábukkal halkan dobogni kezdtek.
Összességében azt mondanám, olyan volt ez a koncert, mint egy dzsinn a csodalámpában: Fenomenális kozmikus erő, egy ici-pici kis helyen – világszínvonalú koncert a Jazz királyának megidézésére, családias, de még inkább baráti hangulatú nézőközönség előtt. Szerencsés, aki jegyet váltott a MüPába és láthatja a műsort, mely méltó emléket állít és szellemiségével is tiszteleg a nagy Satchmo emléke előtt.